…minden a szombati esküvővel kedződött, amikor rájöttem, hogy nem tudok mit felvenni: de ez nem a tipikus “nincs egy rongyom se” nyavalygás, hanem a “semmi sem úgy áll rajtam ahogy kellene, vagy fel sem jön rám” ilyesztő felismerése volt! Sírásközeli állapotban végül egy maxiruha mentett meg, legalábbis azt gondoltam, hogy ápol és eltakar és még a vörös hajamhoz is passzol… Úton az esküvőre eldöntöttem, hogy ideje változtatni, ideje végleg leszámolni a terhességre fogott plusz 5-6 kilóval, ideje lemondani a kávé mellé elfogyasztott pilótakekszről, sütiről, mert nem akarom, hogy a társaim legyenek a nyáron, maximum amikor ajándékba elkészítem a kis tortáimat a hozzám közelálló kedves barátaimnak.
Ideje kitartóbbnak lenni, többet küzdeni…
Talán másokat is magammal rántok majd, remélem lesz aki velem “szenved”, nevet, drukkol majd ezen a göröngyös úton.
Kommentek